A róka és unokatestvére

A nőstényfarkas szült egy fiókát, és meghívta a rókát keresztapának. „Végül is közeli rokonunk” – mondta –, „jól van értelme és tehetsége; tudja tanítani a kisfiamat, és segíteni neki előrejutni a világban.” A róka is egészen őszintének tűnt, és azt mondta: „Jóságos Pletykaasszony, köszönöm a megtiszteltetést, amit nekem tesz; mindazonáltal úgy fogok viselkedni, hogy viszonzást kapjon érte.” Jól érezte magát a lakomán, és vidám volt; utána azt mondta: „Kedves Pletykaasszony, kötelességünk gondoskodni a gyermekről, jó ételre van szüksége, hogy erős legyen. Ismerek egy juhkarámot, ahonnan hozhatnánk egy finom falatot.” A farkas elégedett volt a dallal, és kiment a rókával a gazdasági udvarra. Messziről rámutatott a karámra, és azt mondta: „Belúszhatsz ott anélkül, hogy észrevennének, én pedig addig körülnézek a túloldalon, hogy felvegyek egy csirkét.” De ő nem ment oda, hanem leült az erdő bejáratához, kinyújtóztatta a lábát és pihent. A nőstényfarkas beosont az istállóba. Ott feküdt egy kutya, és olyan zajt csapott, hogy a parasztok kiszaladtak, elkapták Pletyka Farkast, és erős, mosásra előkészített égő keveréket öntöttek a bőrére. Végül megszökött, és kivonszolta magát. Ott feküdt a róka, aki úgy tett, mintha tele lenne panaszkodással, és azt mondta: „Ó, kedves Pletyka úrnő, milyen rosszul vagyok, a parasztok rám estek, és minden végtagomat eltörték; ha nem akarjátok, hogy ott feküdjek és elpusztuljak, akkor el kell vinnetek.” A nőstényfarkas csak lassan tudott elmenni, de annyira aggódott a róka miatt, hogy a hátára vette, és lassan, épségben hazavitte. Akkor a róka felkiáltott neki: „Viszlát, kedves Pletykaasszony, jót tegyen a sütés!” – jóízűen nevetett rajta, és elszaladt.

🎧 Szeretnéd hallani ezt a történetet?

Hangos meséket kaphatsz az alkalmazásunkban – hirdetések nélkül, az első hónap ingyenes.